kakucs.hu
2021. szeptember 27., hétfő - 04:02 Adalbert

Megemlékezés a Don-kanyar Hőseire 2020. január. 12 Kakucs

Készítés éve
2020
Galéria kategória
Községi Rendezvények

Hetvenhét esztendeje volt vasárnap annak, hogy a magyar királyi 2. honvéd hadsereg (melyet a közbeszéd helytelenül csak 2. magyar hadseregként emleget) – soraiban számtalan felvidéki alakulattal – megkezdte súlyos áldozatokkal járó visszavonulását a Don-kanyarból. /rövid visszatekintés az akkori eseményekre/ A sztálingrádi hadművelet részeként 1943. január 12-én indult meg a szovjet „gőzhenger” a magyar arcvonal-szakaszon. A 2. hadsereg-parancsnokság naplója így tudósított a bekövetkezett eseményről: „Az urivi hídfőből várt orosz támadás 9.45-kor kezdődő heves tüzérségi és Sztálin-orgona tűz előkészítés után 10.30-kor megindult.” Az erős „pergőtüzet” követően Uriv-Sztorozsevoje térségében indult meg – a soproni 7. könnyűhadosztály állásai ellen – a páncélosokkal támogatott kb. két hadosztály erejű gyalogsági támadás. A szombathelyi 35. gyalogezred parancsnoka, Vécsey Béla alezredes erről a következőket jelentette: „A tömegben támadó gyalogságnak (…) legjellemzőbb vonása, hogy minden tűzzel szemben érzéketlen volt (…) Úgy a tisztek által megvizsgált hullákon, mind a nagyobb számban fogságba esett gyalogosokon a teljes leittasodás jelei voltak kétségkívül megállapíthatók.” A túlerejű támadás felmorzsolta a magyar védelem egy részét – a soproni 4/II. és 4/III. gyalogzászlóaljak szinte teljesen megsemmisültek –, ennek ellenére a többi honvéd alakulat ellenállása nem roppant össze. Sztorozsevojénál a losonci 23. gyalogezred bakái tartották állásaikat. A balassagyarmati 23/II. zászlóaljat január 12-én tizenegy, harckocsikkal támogatott gyalogsági támadás érte. Délután 16 óra 19 perckor jelentették, hogy: „Az állás előtt erősen nőnek az orosz hullahegyek.” A következő nap délelőttjén megindított 12. tömegtámadásnál már a magyar állások mögött is megjelentek a szovjetek, de a 23-asok véres szuronyharcban kitörtek. A 2. hadsereg személyi vesztesége 1943. január-február folyamán kb. 50 ezer hősi halott, kb. 50 ezer sebesült és kb. 26 ezer hadifogoly volt. A nehézfegyverzet 100%-a pusztult el, a teljes anyagi veszteség közel 70%-os volt, az anyagi veszteség összegszerűen 367 millió Pengőt tett ki. A magyar 2. hadsereg maradványai 1943. április 24-május 30. között tértek haza Magyarországra, bár a németek rendelkezésére – ellentételezésként – két újabb megszálló könnyűhadosztályt kellett biztosítani. A honvédek doni helytállását 1943-ban vitéz nagybányai Horthy Miklós fogalmazta meg a legszebben, amikor Adolf Hitler kirohanására így reagált: „Hogy a magyar hadsereg hogyan verekedett, azt majd a hadtörténet fogja megállapítani, és meg kell várni majdani történelmi vizsgálódások eredményét, azután lehet végleges ítéletet alkotni (…) Egy hadsereg, amelynek száznegyvenhatezer halottja és harmincezer sebesültje volt, semmi esetre sem viselkedett gyalázatosan.” Rájuk és az általuk meghozott áldozatra gondolva hajtottak főt mindazon kakucsiak akik a csípős januári reggel ellenére eljöttek megemlékezni az akkori áldozatok és a harcokban résztvevő honfitársainkra. (képes beszámolónk hamarosan a kakucs.hu községi honlapon is megtekinthető lesz)