kakucs.hu
2021. szeptember 27., hétfő - 19:00 Adalbert

Trianon. 101

Készítés éve
2021
Galéria kategória
Önkormányzati események

Dr.Kendéné Toma Mária Polgármester asszony köszöntője a Trianon 101. éves évfordulóján Kakucson a "Nemzeti Összetartozás" ünnepi megemlékezésen!

Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim! Köszönöm, hogy eljöttek együtt emlékezni. Mert emléknap
van ma.
Trianonra emlékezni nem csak egy napon lehet, az mindig időszerű, mert azt, ami megtörtént
Magyarországgal, a nemzeti emlékezetnek nem volt lehetősége feldolgozni. Se elsiratni, se róla
beszélni, megoldást találni - módunkban sem állt. Hallgatásra kényszerítettek bennünket
évtizedeken át.
Nemzetünk ezeregyszáz éves történelemkönyvének számos lapját írták aranybetűkkel őseink,
akiknek hősi tetteire ma is büszkék vagyunk. Többször vesztettünk csatákat, de mindig felállt a
nemzet, és újjáépítette az országot szebbé és jobbá, mint annak előtte.
De Trianon csapását vastag feketebetűkkel írták be népünk történetének könyvébe.
Trianonban Magyarország volt a hadizsákmány, melynek testéből gazdagon osztogattak a
nagyhatalmak a környező országok számára. A 907-es Pozsonyi Csata óta vártak erre.
Három és fél millió testvérünk esett egy tollvonással kisebbségi, elnyomott sorba, túl a frissen
meghúzott határokon. Az akkori magyarság 34%-a, és velük együtt országunknak több mint
háromnegyed része. Elképzelhetetlen mennyiségű, pótolhatatlan veszteség, oly rövid idő alatt!
És mi nem tudtunk segíteni, mert azokon a határokon nem engedték át az összezsugorított
Magyarország segítő szándékát sem.
A nemzetnek talpra kellett állnia láb nélkül, újjá kellett építenie magát kéz nélkül, a gazdaságát
földi javak nélkül, kereskedelmét pénz nélkül, a kultúráját nagyhírű egyetemei, pezsgő kulturális
életet élő városai nélkül – és a három és fél millió magyar tudása, tapasztalata nélkül.
És bár senki sem hitte - mi megtettük. Bebizonyítottuk, hogy nem a könnyen eltiporható népek
közül valók vagyunk.
A határokon túl tragikus volt a helyzet. A magyarokat elvágták a nemzeti kultúrájuktól, tiltották
nyelvük, zászlajuk használatát, megalázó sorba kényszerültek, az írók elvesztették olvasóikat,
akadályozták műveik megjelenését, életük is veszélybe került, éppen úgy, mint a lelkészeknek,
tanároknak, polgároknak, gazdáknak, birtokosoknak. Pária lett minden magyar a szülőföldjén
nemre, korra, származásra tekintet nélkül.
Mára nyolc országban él a megmaradt magyarság: FELVIDÉK – Szlovákiához, CSALLÓKÖZ –
Szlovákiához, KÁRPÁTALJA – Ukrajnához, ERDÉLY – Romániához,
PARTIUM – Romániához, DÉLVIDÉK – Szerbiához, TENGER-MELLÉK – Horvátországhoz,
SZERÉMSÉG – Horvátországhoz, FIUME – Olaszországhoz, MURAKÖZ – Szlovéniához,
LAJTABÁNSÁG – Ausztriához csatolva.
Ők mind a mi véreink! Szent kötelességünk kezet nyújtani és mindenben segíteni nekik, hogy
nyelvük/nyelvünk el ne vesszen, tudjanak róla – bármikor hozzánk fordulhatnak.
2010. óta ez a nap egyben a Nemzeti Összetartozás Napja is. Ezért kell, ahol csak lehet, magyar
bölcsődét, óvodát, iskolát, templomot támogatni, avatni. Hogy ne csak írott malaszt legyen az
összetartozás, hanem szeretettel teli valóság.
Hogy soha se ismétlődhessen meg, amit Reményik Sándor: Búzavirág a magyar határról című
versében, 1920 június hetedikén írt a román-magyar határról:
Túl Váradon, a róna kapuján,

Magyar s magyar közt öles szakadék:
Nekik - ott túl, maradt egy kis hazájok!
Nekünk itt, semmink, semmink se maradt,
Csak az, hogy néha gondolhatunk rájok…
Méltóságteli emlékezést kívánok mindenkinek!